Arnaldo Forlani
1972-ben
Olaszország 14.. miniszterelnöke
Hivatali idő 1980. október 18. – 1981. június 28.
Előd	Francesco Cossiga
Utód	Giovanni Spadolini(wd)
Olaszország. külügyminisztere
Hivatali idő 1976. július 30. – 1989. augusztus 5.
Előd	Mariano Rumor(wd)
Utód	Franco Maria Malfatti(wd)
Olaszország védelmi minisztere
Hivatali idő 1974. november 23. – 1976. július 30.
Előd	Giulio Andreotti
Utód	Vittorio Lattanzio(wd)
Született	1925. december 8. Pesaro
Elhunyt	2023. július 6. (97 évesen) Róma
Párt	Democrazia Cristiana (–1994)
Gyermekei	Alessandro Forlani
Foglalkozás	politikus diplomata
Iskolái	University of Urbino
Vallás	katolicizmus
Díjak	Szent Sír Lovagrend nagykeresztje
A Wikimédia Commons tartalmaz Arnaldo Forlani témájú médiaállományokat.

Arnaldo Forlani (Pesaro, 1925. december 8. – Róma, 2023. július 6.) kereszténydemokrata olasz politikus, 1980–81-ben Olaszország miniszterelnöke volt.

Politikai pályája

Az Urbinói Egyetemen végzett jogi tanulmányok, után gyors karriert futott be a DC-n belül: 1948-ban a párt titkára lett Urbino megyében, 1954-ben az igazgatótanács tagja, 1962–69 között első helyettese, majd 1969–73-ban a Democrazia Cristiana titkára volt.

Arnaldo Forlani, aki először 1958-ban lett parlamenti képviselő, több alkalommal volt miniszter:

• 1968–69-ben az állami tulajdonokért felelős miniszter,
• 1969-ben tárca nélküli miniszter (a NATO-val fenntartott kapcsolatok felelőse)
• 1974-ben védelmi miniszter
• 1976–79 külügyminiszter

1980 februárjától októberig a DC Nemzeti Tanácsának elnöke volt. Ezt a posztot azonban feladta, és néhány hónapig, 1980. október 12-től 1981. május 26-ig, Olaszország miniszterelnöke. Le kellett mondania a kormányzásról, miután a P2 szabadkőműves páholy körüli affér által kiváltott kormányátalakítás meghiúsult a Partito Socialista Italiano (PSI) akkori főtitkára, Bettino Craxi ellenállása miatt. A későbbi Craxi-kormányban (1983–1987) azonban Forlani miniszterelnök-helyettes volt, és a DC központjának képviselőjeként garantálta ennek a koalíciós kormánynak a stabilitását.

Arnaldo Forlanit 1976-ban Benigno Zaccagnini, 1982-ben pedig Ciriaco De Mita győzte le, amikor a DC főtitkárává választották őket. A harmadik próbálkozásra a DC 22-i kongresszusán sikerült: 1989 februárjában végül a párt főtitkárává választották.

1989 és 1993 között az Európai Parlament tagja volt.

Élete 98. évében, Rómában hunyt el.

További információk

• Arnaldo Forlani Európai Parlament adatbankjában

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Arnaldo Forlani című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.