Wiki90: 90-es évek stílusú enciklopédiája az interneten
Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Balti–Fehér-tenger-csatorna témát, amely probléma ma már sok ember figyelmét felkeltette. A Balti–Fehér-tenger-csatorna számos vita és tanulmány tárgya volt az elmúlt években, és jelentősége és hatása a társadalom különböző aspektusaira nem maradt észrevétlen. A Balti–Fehér-tenger-csatorna eredetétől a jövőbeli vonatkozásaiig általános érdeklődésre számot tartó témává vált, amely minden típusú embert érint, kortól, nemtől vagy földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül. Ebben a cikkben áttekintjük a Balti–Fehér-tenger-csatorna-hez kapcsolódó különféle szempontokat, kitérve annak számos aspektusára, valamint arra, hogy hogyan fejlődött az idők során.
Balti–Fehér-tenger-csatorna | |
Ország | Oroszország |
Település | |
Névadó | Joszif Visszarionovics Sztálin (ember) |
Típus | csatorna |
Hosszúsága | 227 000 m |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 62° 48′, k. h. 34° 48′Koordináták: é. sz. 62° 48′, k. h. 34° 48′ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Balti–Fehér-tenger-csatorna témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Balti–Fehér-tenger-csatorna, vagy Fehér-tengeri csatorna, rövidítve BBK (oroszul: ББК – Беломорско-Балтийский канал) mesterséges viziút, hajózási csatorna Oroszország északnyugati részén. 1961-ig Sztálin nevét viselte. 1931–1933 között építették. 1933. augusztus 2-án nyitották meg. A Fehér-tengert köti össze az Onyega-tóval. Az Onyega-tóról elérhető a Balti–Volgai víziút, valamint a Szvir folyón, a Ladoga-tavon és a Néván keresztül a Balti-tenger.
A hajózási csatorna teljes hossza 227 km. Ebből 48 km a mesterségesen kialakított meder, a többi csatornává alakított természetes víz. A magasságkülönbségek miatt a csatornán 19 hajózsilip található. Eredetileg 4,5 m-es vízmélységgel tervezték, a valóságban azonban csak 3,5 m mély. Emiatt csak kis merülésű és kis kapacitású hajókkal hajózható, így gazdasági jelentősége csekély. Naponta átlagosan kb. 10 hajó közlekedik rajta.
Ez volt az első ötéves terv nagy építkezéseinek egyike a Szovjetunióban.
A csatornát kényszermunkatáborokban fogvatartott rabok építették. Alsó becslések szerint is több mint százezer fogoly dolgozott az építkezésen. Hivatalos szovjet adatok 12 ezer áldozatot említenek, nem hivatalos becslések 50–300 ezer közöttire teszik az áldozatok számát. Szolzsenyicin becslései szerint körülbelül 250 000-en haltak bele az építésébe.