Wiki90: 90-es évek stílusú enciklopédiája az interneten
II. Frigyes badeni nagyherceg
A mai világban a II. Frigyes badeni nagyherceg nagy érdeklődés és vita tárgyává vált. A technológia fejlődésével és a globalizációval a II. Frigyes badeni nagyherceg kulcsszerepet kapott a kortárs társadalomban. Legyen szó politikáról, gazdaságról, kultúráról vagy bármely más területről, a II. Frigyes badeni nagyherceg mély nyomot hagyott az életünkben. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a II. Frigyes badeni nagyherceg különböző aspektusait és a mai világra gyakorolt hatását, elemezve annak jelentőségét és hatását a különböző területeken. A keletkezésétől a jelenlegi evolúcióig alapos pillantást vetünk a II. Frigyes badeni nagyherceg-re és társadalmunkban betöltött szerepére.
II. Frigyes badeni nagyherceg (németül: Großherzog Friedrich II. von Baden, teljes nevén Friedrich Wilhelm Ludwig August; Karlsruhe, 1857. július 9. – Badenweiler, 1928. augusztus 9.) 1907–1918 között Baden nagyhercege, 1918–1928 között Baden trónigénylője és címzetes nagyhercege.
Származása és ifjúkora
Frigyes Vilmos herceg 1857 júliusában született I. Frigyes badeni nagyherceg és Lujza porosz királyi hercegnő első gyermekeként. Oktatása magántanárok keze alatt vette kezdetét, majd szülei a karlsruhei Friedrichs-Gymnasiumba íratták be, ahol egyszerű polgárcsaládok gyermekeivel járt egy osztályba. A trónörökös herceget félénksége megakadályozta abban, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön osztálytársaival.
Az iskolát 1875-ben fejezte be, amikor is a karlsruhei I. badeni gránátos hadosztály 109. ezredéhez csatlakozott hadnagyi pozícióban. Mivel ez az egység egyben a Porosz Királyi Hadsereghez is tartozott, Frigyes trónörökös anyai nagyapja, I. Vilmos német császár és porosz király személyesen is részt vett a herceg tisztté avatásán. Noha belépett ugyan a seregbe, a trónörökös folytatta tanulmányait. Egy római és szicíliai tanulmányi utat követően a heidelbergi egyetem diákjaként történelmet és jogtudományt hallgatott. A bonni egyetemre is járt egy ideig, ahol iskolatársa unokatestvére, a nála két évvel fiatalabb Vilmos porosz és német herceg volt. 1878–1879 között a freiburgi egyetem tanulójának számított; ám akárcsak a gimnáziumban, itt sem tanúsított nagy érdeklődést tantárgyai iránt. Szülei azonban – fel akarván készíteni az uralkodásra – hajthatatlannak bizonyultak ama tekintetben, hogy fiuk kijárja az iskolát.
1880 októberében Frigyes herceg Potsdamban tényleges katonaként beállt a Porosz Királyi Hadsereg 1. Gyalogos Testőrségi Ezredéhez. 1885-ös házasságkötése után rövid időre áthelyezték a badeni V. Gyalogsági Ezredhez, melynek fő táborozási helye Freiburgban volt; 1891–1893 között Berlinben, majd 1897-ig ismét Freiburgban teljesített szolgálatot. 1897-ben II. Vilmos császár a koblenzi VIII. Hadosztály parancsnokává nevezte ki; a herceg egészen 1901-ig e poszton maradt. Itt többek között Paul von Hindenburg volt egyik vezérkari tisztje. 1902-ben a herceg kénytelen volt leszerelni a hadseregtől, mivel haza kellett térnie Badenbe, hogy korosodó édesapjának segítsen az államügyek intézésében. A Karlsruhéban állomásozó 14. Hadosztályt a császár nem bízta a badeni trónörökösre, aki így véglegesen befejezte aktív katonai szolgálatát.
Uralkodása
1881 novemberében Frigyes herceg régensi kinevezést kapott, mivel édesapja súlyos tífuszt kapott; a címet 1882 októberében, a nagyherceg felgyógyulása után vették el tőle. A koronát 1907. szeptember 28-án örökölte meg. Folytatta édesapja liberális szellemben folyó kormányzását; ám ennek ellenére soha nem tudott olyan mértékű népszerűségre szert tenni, mint I. Frigyes nagyherceg. Az ő támogatásával jött létre 1908-ban a Mannheimi Iskola, a későbbi Mannheimi Egyetem alapja. 1909-ben uralkodói támogatással nyitották meg a Kunsthalle Karlsruhe galériáját, amit még I. Frigyes álmodott meg a híres festő, Hans Thoma műveinek bemutatásához.
II. Frigyes kormányát 1905–1917 között Alexander von Dusch báró, 1917–1918 között Heinrich von und zu Bodman báró irányította. Az első világháborúban a nagyherceg egészségügyi okokból nem vett részt, ugyanakkor felesége a Nemzetközi Vöröskereszt tagjaként anyagi juttatásokkal segítette a kórházakat. 1918. november 10-én lemondott Bodman miniszterelnök, anélkül adva át székét a szociáldemokrata Anton Geißnek, hogy a badeni miniszterelnököket kinevező II. Frigyes nagyherceg beleegyezését adta volna. Az 1918-as forradalom a nagyhercegséget is érintette; az uralkodó és felesége a lövések elől Zwingenburg kastélyába menekült. 1918. november 22-én az Eigeltingen városa mellett fekvő Langenstein kastélyban II. Frigyes nagyherceg kénytelen volt aláírni a trónról való lemondó nyilatkozatot.
A trónigényét továbbra is fenntartó II. Frigyes és hitvese rokonuk, Robert Douglas skót gróf birtokán, a Langenstein kastélyban találtak otthonra. 1920-ban Freiburgba költöztek, mivel a volt nagyherceg gyorsan hanyatló egészségi állapota folyamatos gyógykezeléseket tett szükségessé. Élete hátralevő részében a félig vak II. Frigyes badenweileri gyógykúrákra járt. Egy ilyen kúra alkalmával hunyt el 1928. augusztus 9-én. A karlsruhei családi mauzóleumban helyezték örök nyugalomra.
A házaspár mindkét tagja egyaránt félénk, visszahúzódó természetű volt; soha nem lettek olyan népszerűek, mint elődjük, I. Frigyes és Lujza nagyhercegné. II. Frigyes nagyherceg szerelmi házasságot kötött ugyan Hilda nassaui hercegnővel; kapcsolatukból viszont nem született gyermek. Mivel nem volt egyenes ági örököse, az uralkodó unokaöccsét, Miksa badeni herceget tette meg a badeni trón várományosának. Halála után Miksa herceg lett Baden címzetes nagyhercege és a trón igénylője.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Friedrich II. (Baden, Großherzog) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Oster, Uwe A.: Die Großherzöge von Baden (1806–1918); 2007, Friedrich Pustet Regensburg; ISBN 3-7917-2084-8