Wiki90: 90-es évek stílusú enciklopédiája az interneten
II. Károly angol király
Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a II. Károly angol király témáját, elemezve annak különböző aspektusait és lehetséges következményeit. A II. Károly angol király egy olyan téma, amelyről régóta vita folyik, és számos kontextusban releváns, a személyestől a szakmai szféráig. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a II. Károly angol király különböző szempontjait, valamint annak időbeli alakulását. Hasonlóképpen, megpróbálunk rávilágítani a II. Károly angol király lehetséges jövőbeli következményeire és társadalmunkra gyakorolt hatására. Reméljük, hogy ez a cikk átfogó és átfogó áttekintést nyújt a II. Károly angol király-ről, segítve az olvasókat ennek a témának és következményeinek jobb megértésében.
A polgárháború idején anyjával Franciaországba menekült, és apja kivégzése előtt Hágából megható levelet intézett a bírókhoz. Apja halálának hírére azonnal felvette a királyi címet és először is Írország felől tervezte igényeit érvényesíteni. A skótok azonban 1650-ben országukba hívták, így 1651 elején Scone-ban ősrégi szokás szerint megkoronáztatta magát. Cromwell ellen nem járt sikerrel, így a szeptember 3-án Worcester melletti vesztett csata után álruhában Anglián keresztül a déli tengerpartra menekült, ahonnan egy francia hajó Hollandiába vitte.
A royalista angol emigránsok XIV. Lajos francia király támogatását élvezték. Az éppen zajló francia–spanyol háborúban Károly francia segítséget remélt visszatéréséhez. 1654-ben azonban Cromwell hadat üzent Spanyolországnak, kitört az angol–spanyol háború is. 1656-ban Károly katonai szövetséget kötött az Angol Királyság ősellenségével, Spanyolországgal, ebben royalista csapatok küldését vállalta, cserébe a spanyol király katonai támogatást ígért Károly visszahelyezéséhez trónjára. Ez árnyékot vetett hazai megítélésére. 1657-ben Cromwell is katonai szövetséget kötött Franciaországgal, a szövetség 1658-ban a dűnék csatájában döntő győzelmet aratott az angol royalisták és a flandriai spanyol hadsereg fölött, a stratégiailag fontos Dunkerque-et Cromwell Angliája kapta meg, a Károly által remélt spanyol támogatás esélye megszűnt.
Cromwell halála (1658) után a George Monck tengernagy és a hosszú parlament még élő tagjai által egybehívott gyűlés követséget menesztett Károlyhoz, aki készségesen elfogadta a neki felajánlott angol koronát és 1660. május 26-án partra szállt Doverben, majd négy nap múlva diadalmenetben vonult be Londonba. Sietve felmondta a spanyolokkal 1656-ban kötött szövetségesi szerződését. Az első években lord Clarendon miniszter és kancellár vitte a kormányt. Károly az ún. bredai nyilatkozatot megszegve részben katolikus nemesi körökre támaszkodva kormányzott.
A kereskedelmi versengésből támadt hollandiai háború balul ütött ki, és Ruyter németalföldi tengernagy a Medway folyón, Chatham (Kent) dokkjainál horgonyzó angol hajóhadat felgyújtotta, így Anglia a Bredában kötött békében a rövidebbet húzta. A felháborodott parlament Clarendont perbe fogta, aki a börtön elől elszökött. Clarendon helyét az úgynevezett Cabal-minisztérium foglalta el, amely a doveri titkos egyezség értelmében 1662-ben Dunkerque-et eladta XIV. Lajosnak és Lajostól zsoldot elfogadva, Hollandiának hadat üzent. (Károly maga is éves juttatásban részesült Lajostól). A közvélemény azonban olyan mértékben tiltakozott a nyilvánosságra került francia szövetség és Hollandia megtámadása ellen, hogy a parlament nem szavazta meg a háború költségeit, ezért Károly 1674-ben békekötésre kényszerült.
Az egyházi kérdésekben továbbra is azt a politikát követte, amelyet XIV. Lajos neki kijelölt. A kedélyek megnyugtatása végett 1673-ban a aláírta a Test-actát, kizárva ezzel a katolikusokat az összes állami hivatalból. Ezt követően Károly és Lajos között a viszony elhidegült. Az 1679-iki parlament kitartó követelésére Károly 1679 májusában aláírta a Habeas Corpust.