Wiki90: 90-es évek stílusú enciklopédiája az interneten
Kína hadereje
A következő cikkben elmélyülünk a Kína hadereje izgalmas világában, feltárva a legfontosabb vonatkozásait és a modern társadalomra gyakorolt hatásait. A megjelenésétől az egyéni és kollektív szintű hatásaiig egy felfedező és elmélkedési útra indulunk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük a Kína hadereje-et és mindennapi életünkre gyakorolt hatását. Mélyreható elemzések és esettanulmányok segítségével igyekszünk megvilágítani a Kína hadereje kevésbé ismert vonatkozásait és relevanciáját a mai világban. Csatlakozzon hozzánk ezen a tudás és felfedezés útján, ahol reméljük, hogy perspektívákat nyithatunk és gondolatokat generálhatunk a Kína hadereje körül.
Kína haderejének hivatalos elnevezése Kínai Népi Felszabadító Hadsereg (egyszerűsített kínai: 中国人民解放军; hagyományos írásmóddal: 中國人民解放軍; pinyin: Zhōngguó Rénmín Jiěfàng Jūn; nemzetközileg használt angol elnevezése: Chinese People’s Liberation Army - PLA). Egyesíti magában az ország összes katonai erejét, így a szárazföldi haderőt, a légierőt, a haditengerészetet, a tengerészgyalogságot és a hadászati rakétaerőket. 1927-ben jött létre mint a Kínai Kommunista Párt katonai szervezete; 1946-ig Vörös Hadsereg volt a neve. Zászlaja és jelvénye tartalmazza a kínai 8-as és 1-es karaktereket (八一), utalva a hadsereg létrejöttének dátumára, az 1927. augusztus 1-jeinancsangi felkelésre. A Kínai Népköztársaság atomnagyhatalom.
Stratégiai célok
A kínai haderő stratégiai célja az ország területi egységének védelme, amibe Pekingben hosszú távon beleértik Tajvan egyesítését is az anyaországgal. Ennek azonban megkerülhetetlen akadálya az Egyesült Államok által Tajvannak nyújtott biztonsági garancia, amely nem zárja ki a nukleáris fegyverek alkalmazását sem egy kínai agresszió esetére.
A KNK megalakulása óta a kínai hadsereg négy jelentősebb fegyveres konfliktusban vett részt: az 1950-es évek első felében a koreai háborúban, 1962-ben az Indiával folytatott határháborúban, 1969-ben a Szovjetunióval folytatott határvillongásokban, 1979-ben pedig a Vietnámmal folytatott határháborúban.
A KNK 2017-ig nem állomásoztatott tartósan külföldön haderőt, egészen eddig nem is rendelkezett külföldi támaszpontokkal. Első katonai bázisát Dzsibutiban adta át.
Fegyveres erők létszáma
A kínai fegyveres erők létszámuk alapján a világ legnagyobb hadseregei közé tartoznak; a paramilitáris erők beszámítása esetén összesen mintegy 7 millió fővel a harmadik helyet foglalják el Irán és Vietnám után.
Aktív: 2 270 000 fő (ebből körülbelül 1 100 000 fő sorozott, 136 000 nő)
Szolgálati idő a sorozottaknak: 24 hónap
Tartalékos: 600 000 fő
paramilitáris 3 969 000 fő
A hadsereg létszámának a lakossághoz viszonyított aránya viszont így is alacsonynak számít (1000 lakosra 5,3 fő, míg Oroszországban 23,56, az Egyesült Államokban 9,46 fő).
A kínai katonai költségvetés 2006-ban meghaladta a 90 milliárd dollárt, amivel akkor a 6. helyet foglalta el a világban az USA (548,9 milliárd dollár), az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Japán után. 2010-ben már a második helyen állt az Egyesült Államok után.
A haderők szerkezete
A kínai hadsereg öt fő ágazatból áll: a szárazföldi haderő, a haditengerészet, a légierő, a „második tüzérségi hadtest”, azaz a stratégiai nukleáris és rakétaegységek, valamint a katonai rendőrség („Népi Fegyveres Rendőrség”).
Zászlók:
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg szárazföldi hadserege
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg haditengerészete
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg légiereje
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg rakétaosztaga
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg stratégiai támogatóegysége
Emblémák:
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg szárazföldi hadserege
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg haditengerészete
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg légiereje
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg rakétaosztaga
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg stratégiai támogatóegysége
Összesen kb. 400 db repülőgép. A J–10, JH–7 és JF–17/FC–1negyedik generációs vadászbombázó repülőgépeket Kína fejlesztette ki részben saját erőből, részben külföldi technológiákat alkalmazva.
A legújabb fejlesztése a J-31 Falcon Hawk ami egy ötödik generációs lopakodó vadászgép amit részben a saját fejlesztéseik részben a lopott amerikai F-22 Raptor és F-35 Lightning II fejlesztéseit alkalmazásával készült el. (jelenleg 2 prototípus épült belőle)
Amerikai hadihajók elsüllyesztését szem előtt tartva fejlesztik a kínaiak rakétáik infravörös rendszerét. A Dongfeng-21 hatótávolsága 2150 km körül van, és becslések szerint jelenleg 100 darab áll szolgálatban. (DefenceTalk.com)