Wiki90: 90-es évek stílusú enciklopédiája az interneten
A mai világban a Lop-nór olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Lop-nór korábban soha nem látott jelentőségűvé vált, és hatással van a társadalom és a mindennapi élet különböző területeire. A politikára és a gazdaságra gyakorolt hatásától a kultúrára és az oktatásra gyakorolt hatásáig a Lop-nór központi kérdéssé vált a nyilvánosság napirendjén. Ebben a cikkben a Lop-nór körüli különböző nézőpontokat és vitákat fogjuk feltárni, elemezve annak jelentőségét és következményeit a mai világban.
Lop-nór | |
A Lop nór kiszáradt medre (műholdfelvétel) | |
Ország(ok) | Kína |
Hely | Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület |
Vízgyűjtő terület | 435 000 km2 |
Elsődleges források |
|
Elsődleges lefolyások | nincs |
Hosszúság | 85 km |
Felszíni terület | 2375 km2 |
Legnagyobb mélység | 1,0 m |
Tszf. magasság | 780 m |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 40° 10′, k. h. 90° 35′Koordináták: é. sz. 40° 10′, k. h. 90° 35′ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lop-nór témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Lop-nór Hszincsiangban, a Tarim-medence legmélyebb pontján, a Lop-sivatagban elhelyezkedő egykori tó. A Föld legnagyobb (10 000 km²), és a tengertől legmesszebbre fekvő lefolyástalan sóstava volt. A Kum-darja mellékfolyójának átmeneti elapadása után 1921-ben töltődött fel utoljára, majd 1958 és 1961–62 között végleg kiszáradt. A tómederben barna földréteg, és kőkemény, vékony sóréteg felett sós mocsár húzódik. A kiszáradt tómeder a felvételeken koncentrált körökből álló „fülkagyló”ra hasonlít, a rétegekben kiemelkedő sólerakódás miatt.
A mintegy 780 m magasságban fekvő híres „vándorló tó” 2000 éve még körülbelül 20 000 km² területű lehetett, de később fokozatosan összehúzódott. Az erre járt felfedezők (Nyikolaj Przsevalszkij, Sven Hedin, Stein Aurél) mindig más helyütt találták meg. Egyrészt tápláló folyói, a Tarim és a Koncse-darja is gyakran változtatták medrüket, másrészt a mindenkori sekély tómedence általában gyorsan feltöltődött hordalékkal, kivált sóval, és a víz átmozgott egy másik területre. A Lop-nór haldoklása természetes folyamat volt, a végső lökést azonban a Tarim vizének 1952-ben történt mesterséges elterelése adta meg. A természeti környezet súlyos károsodását eredményezték az 1964 és 1996 között ebben a térségben végrehajtott kínai nukleáris kísérleti robbantások. A 20. század végén ökológiai okokból megkísérelték újraéleszteni a Lop-nórt a Boszten-tóból elvezetett vízzel. A kudarc után lemondtak erről a projektről, utakat építettek a területen és ásványkincsek után kutatnak.