Luna–2
Ország	Szovjetunió
Űrügynökség	RKK Enyergija
Gyártó	RKK Enyergija
Küldetés típusa	becsapódás
NSSDC ID	1959-014A
Küldetés
Célégitest	Hold
Indítás dátuma	1959. szeptember 12. 06:39:42 UTC
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás Bajkonuri űrrepülőtér
Hordozórakéta	Vosztok–L
Becsapódás	1959. szeptember 13. 21:02:24 UTC
Az űrszonda
Tömeg	390,2 kg
Leszállás helye	29,1°É 0°Ny
A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–2 témájú médiaállományokat.

A Luna–2 (Luna E–1–6) (a nemzetközi sajtóban esetenként: Lunyik-2) a szovjet Luna-program második, Hold felé indított űrszondája. Az első űrszonda, amely elérte a Hold felszínét.

Küldetés

Tervezett feladat a Hold megközelítése-eltalálása, a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata. Szeptember 12-én hajnalban, úton a Hold felé 156 000 kilométerre nitrogéngázt engedett ki a világűrbe, amit a Földről 5-6 percig lehetett megfigyelni, illetve lehetőség volt a röppálya vizuális mérésére.

Jellemzői

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1, ОКБ-1).

Három alkalommal (szeptember 6-án, szeptember 8-án és szeptember 9-én) kellett az indítást félbeszakítani. 1959. szeptember 12-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy párhuzamos elrendezésű, háromlépcsős R–7 Szemjorka típusú interkontinentális rakétából továbbfejlesztett, Vosztok–2 típusú hordozórakétával indították pályára. Közvetlen felemelkedéssel érték el a szökési sebességet. Hasznos tömege 390 kilogramm volt, mérete és formája tekintetében megegyezik a Luna–1-gyel.

Szeptember 13-án, 39,5 órás repülés után 3,3 kilométer/másodperces sebességgel becsapódott a Holdba. A becsapódási pontot a Palus Putredinis régióban nagyjából a 0° hosszúsági és 29,1° északi szélességi pontra becsülték. A becsapódási porfelhőt az MTA Csillagvizsgáló Intézetében, a Szabadság-hegyen, a svédországi Uppsalában illetve Ill Márton csillagász vezetésével a Bajai Obszervatóriumban vizuális megfigyeléssel detektálták.

Műszerei által időbeli változásokat mért az elektronfluxusban és az energiaspektrumban a földi külső sugárzási övezeten belül. A Holdnál nem talált sugárzási övezetet, sem jelentős mágneses mezőt. A Luna–2-t három komponensű magnetométerrel látták el, hasonlóan, mint a Luna–1-et. A mérési eredmények a földi sugárzási övezetekben hasonlóak voltak a Luna–1-éhez. 33,5 órai repülés után érte el a Holdat, becsapódásnál a holdi mágneses tér erősségének felső értékét a felszínen 100 gammára becsülte.

Források

• Almár Iván: Űrhajózási Lexikon – 1981. Akadémia Kiadó/Zrínyi Katonai Kiadó ISBN 963-05-2348-5

Jegyzetek

Külső hivatkozások

• Sarló-kalapács a Holdon: 45 éve startolt a Lunyik-2 (2004. szeptember 13.) Luna-2. urvilag.hu. (Hozzáférés: 2012. november 18.)
• Luna-2. zarya.info. . (Hozzáférés: 2012. november 18.)
• Luna-2. lib.cas.cz. . (Hozzáférés: 2013. január 11.)