Wiki90.com

Wiki90: 90-es évek stílusú enciklopédiája az interneten

Merüljön el a Wiki90-ben, az online enciklopédiában, amely megragadja a 90-es évek szellemét. Az internet korai napjait idéző ​​kialakításával és gazdag tudástárával a Wiki90 a nosztalgia és a tanulás portálja. Fedezze fel és élje át újra egy felejthetetlen korszak ikonikus pillanatait online!

Mangó

Ez a cikk a Mangó témával foglalkozik, amely alapvető szempont az emberek életében. A Mangó ősidők óta tanulmányozás, vita és elmélkedés tárgya, a társadalom különböző területeire gyakorolt ​​hatása miatt. A történelem során a Mangó döntő szerepet játszott az emberiség fejlődésében, befolyásolva az emberek interakcióját, gondolkodását és egymáshoz való viszonyát. Ezért elengedhetetlen, hogy elmélyedjünk a Mangó különböző szempontjaiban, az eredetétől a mai relevanciáig, hogy megértsük fontosságát és jelentőségét a jelenkori kontextusban.

Mangó
Rajz egy ágról és gyümölcséről
Rajz egy ágról és gyümölcséről
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Szappanfavirágúak (Sapindales)
Család: Szömörcefélék (Anacardiaceae)
Alcsalád: Anacardioideae
Nemzetség: Mangifera
L.
Faj: M. indica
Tudományos név
Mangifera indica
L.
Szinonimák
  • Mangifera austroyunnanensis Hu
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mangó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mangó témájú médiaállományokat és Mangó témájú kategóriát.

A mangó (Mangifera indica) a szappanfavirágúak (Sapindales) rendjébe sorolt szömörcefélék (Anacardiaceae) családjában a Mangifera nemzetség típusfaja — édes ízű, egzotikus gyümölcsöt termő fa. Mai neve az indiai man-gay portugál formájából (manga) származik. Az indiaiak szent fája.

Származása, elterjedése

Őshazája India, ahonnan a portugálok vitték Afrikába. Európa a 18. században angol utazók beszámolóiból értesült létezéséről.

Megjelenése, felépítése

Akár 20 méter magasra is megnőhet. A 20. század vége felé úgy vélték, hogy a világ legnagyobb gyümölcsfája egy, az indiai Csandígarh közelében álló mangófa, amelynek koronáját 2200 m²-re becsülték (törzsének kerülete 9 m, alsó ágainak körmérete 3 m volt). A földre támaszkodó alsó ágak hossza elérte a 20  m-t.

A ovális, lédús gyümölcs színe többnyire a vörös és sárga között változik.

Fogyasztásra készre vágott mangó

Termesztése és betakarítása

Az ültetés után 4-6 évvel fordul termőre. A századfordulóig magról szaporították, ma már szemzéssel és oltással is.

Csonthéjas gyümölcse nyár végén, ősszel érik.

Felhasználása

Virágzó mangófa az indiai Keralában

A gyümölcsöt Európában konzerv, illetve nyers formában lehet megvásárolni; egész évben fogyasztható. Legtöbbször gyümölcssalátába keverik, de kiválóan illik rák- és halételekhez is. Gyakran lekvárt főznek belőle és aszalják is. Virága sűrű, édes mézet ad, amely önmagában is fogyasztható. Világosbarna fájából bútort készítenek.

Élettani hatása

Kellemes íze mellett vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, enzime gyomorvédő hatású. Rosttartalma segíti az emésztést, jótékony hatással van a szervezetre. Vitaminok közül megtalálható A-, B1-, B2-, C- és E-vitamin, valamint bővelkedik foszforban, kalciumban és nátriumban. Az éretlen gyümölcs C-vitaminban, az érettebb A-vitaminban és béta-karotinban gazdag. Jótékony hatással van a szívre, csökkenti a vér koleszterinszintjét, valamint minimalizálja néhány rákos megbetegedés kockázatát. Mindezek ellenére allergént is tartalmaz.

A hinduk a levelek füstjével légcsőbántalmakat gyógyítottak. A pestis- és kolerajárványok idején az éretlen, megsütött, cukrozott termést fogyasztották, testüket ezzel kenegették.

Kultúra

A mangót egyes távol-keleti országokban a szerelem szimbólumának tartják, így nem meglepő, ha sok esküvőn lehet mangóval találkozni, mint a gyermekáldás megsegítőjével.

Jegyzetek

  1. Járainé Komlódi Magda: Legendás növények. Gondolat zsebkönyvek, 25. old.

Források

További információk