Maróthi György
Született	1715. február 11. Debrecen
Elhunyt	1744. október 16. (29 évesen) Debrecen
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	zeneszerző zenepedagógus matematikus pedagógus csillagász
A Wikimédia Commons tartalmaz Maróthi György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Maróthi György (Debrecen, 1715. február 11. – Debrecen, 1744. október 16.) matematikus, pedagógus, a magyar zeneelmélet úttörője.

Életpályája

Tehetős debreceni polgárcsaládból származott. 1732-ben hét évig tartó külföldi tanulmányútra indult, melynek során a nagy svájci (Bázel, Zürich, Bern) és holland (Groningen, Hága, Utrecht, Leiden, Amszterdam) egyetemek előadásait látogatta. Zürichben a zenével, Hollandiában a kísérleti fizikával került közelebbi kapcsolatba. A három holt nyelv mellett (héber, görög, latin) tudott franciául, hollandul, németül és angolul.

Hazatérve a Debreceni Református Kollégium történelem, matematika, latin irodalom és retorika professzora lett. Külföldről könyvtárnyi könyvet hozott magával, s ezeket jórészt a Kollégiumnak adományozta.

1739-ben svájci minták nyomán a többszólamú zsoltáréneklést kívánta meghonosítani az istentiszteleteken. Első lépésként ugyanebben az évben megalapította a Kollégiumi Kántust.

Az egykorú iskolázás egyoldalú latin-filológiai művelődési irányával szemben az élő modern nyelvek (francia, német) tanítását szerette volna elérni. A földrajzoktatásban a leíró földrajzon kívül bevezette az általános és csillagászati földrajzot is. Sürgette, hogy az elemi oktatás a nép anyanyelvén történjék, ezt a harcát a későbbiekben Domokos Lajos főbíró folytatta.

Maróthi a következő évben (1740) többszólamú zsoltárkiadást is megjelentetett a zürichi minta alapján. Az Arithmetica… (1743) című munkájában magyar nyelven tárgyalta a számtan elemeit. A könyvet a református iskolák a következő évszázad elején is használták, és Descartes elvei helyett a német Christian Wolff újabb filozófiai nézeteit képviselte. Előszavában kifejtette a matematikai oktatásra vonatkozó, korát megelőző nézeteit. Ugyanebben az évben átszervezte az előző évben alapított főiskolai énekkart, nagy fontosságot tulajdonítva a művészi ének tanításának. Az év második felében adta ki a Szenczi Molnár Albert-féle Psalteriumot, amelynek függelékeként megjelentette a A Soltároknak a kóták szerént való éneklésének mesterségének rövid summája című, az első magyar nyelvű zeneelméleti munkát. Ugyancsak 1743-ban állították fel kezdeményezésére az első debreceni csillagvizsgálót.

Folytatásként „Collegium Musicum”-ot, zenei együttest tervezett, de 29 évesen elvitte a korai halál. Így ez a terve nem valósult meg, de az általa alapított – az első, azóta is folyamatosan működő magyar ifjúsági kórus –, a Kántus továbbvitte szellemiségét, hogy hitben és munkában edzett generációkat neveljen.

Művei

• A Soltároknak a kóták szerént való éneklésének mesterségének rövid summája, Debrecen, 1740
• A Soltároknak Négyes Notájik…, Debrecen, 1743
• Arithmetica, vagy számvetésnek mestersége, Debrecen, 1743 (3. kiadás, 1782)

Emlékezete

Nevét viselik:

• Debreceni Maróthi György Pedagóguskórus
• Debreceni Maróthi György Néptáncegyüttes
• DRHE Maróthi György Könyvtár
• Maróthi György Kollégium,Debrecen
• Maróthi György Általános Iskola, Hajdúböszörmény
• Maróthi György Gimnázium és Szakképző Iskola, Debrecen
• a debreceni Maróthi György utca

Jegyzetek

Források

• Tóth Béla: Maróthi György (Debrecen 1994)
• Magyar zenetörténet, Maróthi György
• Maróthi György - Magyar életrajzi lexikon 1000-1990
• Debreceni Református Kollégium Kántusa
• Győri L. János: „Egész Magyarországnak és Erdélységnek... világosító lámpása” – A Debreceni Református Kollégium története, Tiszántúli Református Egyházkerület kiadása, Debrecen 2008, ISBN 963-871-340-2
• Kántor Sándorné: Maróthi György (1715–1744) élete és munkássága
• Csomasz Tóth Kálmán: Maróthi György és a kollégiumi zene. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978 ISBN 963 05 1281 5