Wiki90: 90-es évek stílusú enciklopédiája az interneten
A mai világban a Reviczky Gyula olyan téma, amely nagy jelentőségűvé vált, és széles körű vitát váltott ki számos területen. Hatása érezhető volt a társadalomban, a gazdaságban, a politikában és az emberek egymáshoz való viszonyában. A Reviczky Gyula megjelenése óta egyre nagyobb érdeklődést váltott ki, és vegyes véleményeket váltott ki. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Reviczky Gyula különböző aspektusait, és elemezzük a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Reviczky Gyula hogyan fejlődött az idők során, és hogyan alakítja a társadalom jelenét és jövőjét.
Reviczky Gyula | |
Reviczky Gyula | |
Élete | |
Született | 1855. április 9. Vitkóc |
Elhunyt | 1889. július 11. (34 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Nemzetiség | magyar |
Pályafutása | |
Első műve | Ifjúságom (1874–1883) |
Fontosabb művei | Apai örökség Pán halála |
A Wikimédia Commons tartalmaz Reviczky Gyula témájú médiaállományokat. |
Reviczky Gyula (Vitkóc, 1855. április 9. – Budapest, 1889. július 11.) magyar költő, író.
A főnemesi Reviczky család sarjaként, házasságon és örökségen kívüli gyermekként született. Anyja Zmeskál Judit három éves korában elhunyt. Örökségét vitkóci és bobrovniki birtokait gyámja, édesapja Reviczky Kálmán jelzálog teher törlesztésére költötte. Az árvaszéknek azt javasolta, adják el a birtokokat, majd a kapott pénzt elherdálta. Fiát Alsókubinba küldte nagynénjéhez Koroda Klementinhez. Ott kezdte elemi iskoláit a Koroda család nevelésében, majd 10 éves koráig Lévára került a Boronkay családhoz. Ekkor apja kénytelen volt magához venni, de a lecsúszott családapa és mostohája nem törődtek vele. Apja végül újabb pénzösszeghez jutott, s ekkor Bécsbe költözött, folytatva költekező életmódját. Fiát hátrahagyva, önálló életet tudott élni. Végül az apja külön lakását megvonva, ismét a Koroda családra bízta fiát. Gyula a főgimnáziumot Pozsonyban végezte el. Tanára Kolmár József irányította egyéniségét költői pályájának kezdetén. Itt ismerkedett meg szerelmével, Lajkával, a kékruhás lánnyal, hozzá írta első szerelmi ciklusát.
Apja halála után kiderült, hogy neve nincs törvényesítve, örökséghez nem juthat, mert vagyonát az apja elpazarolta, nemesi származása is valótlan.
Azért, hogy meg tudjon élni, tanítónak szegődött úri családokhoz, később Budapesten újságírói állást kapott. Fordítással is foglalkozott, például Baudelaire-t először ő fordította magyarra, de fordította még Kleist, Nikolaus Lenau és Franz Grillparzer műveit is. A nagy színésznővel, Jászai Marival szerelmi viszonya volt. Tagja volt a Petőfi Társaságnak. Hosszas betegeskedés után, 34 évesen tüdőbajban, Budapesten halt meg 1889. július 11-én.
A magyar szimbolizmus, a modern irodalom korai előfutára volt, jelentőségét halála után ismerték fel. Felfogásában a pozitivista determinizmus, a kereszténység és Schopenhauer eszméi ötvöződtek. A világ nyomora megváltoztathatatlan, egyetlen lehetőség a részvét, a megbocsátás és a belátó humor. Ebben az értelemben tekinti „humoristának” a legnagyobb emberbarátokat és művészeket: Jézust, Goethét, Buddhát, Arany Jánost, Lev Tolsztojt és másokat.
Gyerekkori barátja Koroda Pál rendezte sajtó alá összes költeményeit.