Wiki90: 90-es évek stílusú enciklopédiája az interneten
A mai világban a Rozsnyói Sándor olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. A terület szakértőitől kezdve a témával kapcsolatos információkat keresőkig a Rozsnyói Sándor sok ember figyelmét felkeltette szerte a világon. Számos oldalával és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatásával a Rozsnyói Sándor a vita és az elmélkedés fókuszpontjává vált. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Rozsnyói Sándor-et és annak következményeit, részletes elemzést és változatos perspektívákat kínálva ezzel a lenyűgöző témával kapcsolatban.
Rozsnyói Sándor | |
Született | 1930. november 24. Zalaegerszeg |
Elhunyt | 2014. szeptember 2. (83 évesen) Sydney |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Magassága | 185 cm |
Testtömege | 71 kg |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szerzett érmek | |||||||||||||||||||
|
Rozsnyói Sándor, eredetileg Rosner (Zalaegerszeg, 1930. november 24. – Sydney, 2014. szeptember 2.) olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok atléta, akadályfutó.
Sportpályafutását gimnazistaként a ZTE (Zalaegerszegi Torna Egylet) kosárlabdacsapatában kezdte. 1949-ben megkezdte tanulmányait a Testnevelési Főiskolán, és a főiskola egyesületének (TF DISZ, később TF Haladás) kosárlabdázója lett. Tagja volt a B válogatott keretnek. Simek Ferenc atléta mesteredző felismerte atlétatehetségét, ezért az ötvenes évek elejétől egyesületének atlétika szakosztályában is sportolt. Fő száma kezdetben a 800 méteres síkfutás volt, később az akadályfutás. 1953-ban testnevelő tanári oklevelet szerzett és a Kandó Kálmán Villamosipari Technikumban kezdett tanítani. 1954-től a kosárlabdázást a Petőfi VTSK egyesületben folytatta, egyúttal a Budapesti Haladás atlétája lett. Ugyanebben az évben akadályfutásban magyar bajnoki címet szerzett és a magyar válogatott tagja lett. A berni Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett, egyúttal ő lett a versenyszám első hivatalos világcsúcstartója. Összesen tizenötször szerepelt a magyar válogatottban. 1955-ben kétszer állított fel országos rekordot, majd 1956-ban ismét javított a világcsúcson. Az 1956. évi nyári olimpiai játékokon a brit Christopher Brasher mögött a második helyen végzett.
Az olimpia után nem tért haza, Ausztriában telepedett le. 1957-től 1958-ig tagja volt az osztrák válogatottnak. 1960-ban az Osztrák Olimpiai Bizottság munkatársa és az atlétaválogatott edzője volt. 1962-ben és 1963-ban a bécsi egyetemen földrajzot tanult, majd 1964-ben kivándorolt Ausztráliába. Nyugalomba vonulásáig Sydneyben testnevelő tanárként és teniszedzőként tevékenykedett.
Akadályfutásban:
A diploma odaítélésének indoka, hogy az először kizárt angol futót a britek fellebbezésére hirdették ki a 3000 méteres akadályfutás győztesének a melbourne-i olimpián. Ehhez azonban Rozsnyói Sándor vallomására is szükség volt: „Csak annyit kellett volna mondanom, hogy Brasher akadályozott, s már enyém is az aranyérem. Ez viszont nem történt meg, így nem mondhattam mást.”