Wiki90: 90-es évek stílusú enciklopédiája az interneten
Ebben a cikkben a Somorja kérdésével foglalkozunk, amely rendkívül fontos a társadalom különböző területein. A Somorja már évek óta a kutatás és érdeklődés tárgya, és relevanciája ma is érvényes. A történelem során a Somorja döntő szerepet játszott az emberek életében, akár személyes, akár szakmai, akár tudományos szinten. Ezzel a cikkel igyekszünk elmélyíteni a Somorja ismereteit és megértését, feltárva annak különböző oldalait és lehetséges következményeit a modern társadalomban. Részletes és kimerítő elemzéssel igyekszünk megvilágítani a Somorja-hez kapcsolódó fontos szempontokat, hogy átfogó és gazdagító képet nyújtsunk az olvasónak.
Somorja (Šamorín) | |||
A református templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Nagyszombati | ||
Járás | Dunaszerdahelyi | ||
Rang | város | ||
Első írásos említés | 1238 | ||
Polgármester | Orosz Csaba | ||
Irányítószám | 931 01 | ||
Körzethívószám | 031 | ||
Forgalmi rendszám | DS | ||
Testvérvárosok | Lista | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | |||
Népsűrűség | 287 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 125 m | ||
Terület | 44,35 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 01′ 36″, k. h. 17° 18′ 42″Koordináták: é. sz. 48° 01′ 36″, k. h. 17° 18′ 42″ | |||
Somorja weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Somorja témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Somorja (szlovákul Šamorín, németül Sommerein, latinul Fanum Sancte Mariae) város Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásában. A Csallóköz középkori kereskedelmi központja. Bucsuháza, Csölösztő, Királyfia és Tejfalu tartozik hozzá.
Pozsonytól 22 km-re délkeletre, a Duna bal partján fekszik.
Nevét Szűz Mária tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta. A Sancta Maria név az idők folyamán Somorjává alakult át.
Kunszt Károly 1895-ben gyűjtött Somorjáról hamvas rétihéja fészekaljat.
Először 1238-ban említik templomát „ecclesia Sancte Mariae" néven (azon oklevél hitelességével kapcsolatban kétségek merültek fel). Az első hitelesnek vélt írásos emlék 1285-ből származik, ebben Somorját „Villa Sancte Márie" alakban említik. 1287-ben „Zenthmarya”, 1383-ban „Samaria”, 1406-ban „Sand Marein", 1513-ban „Zenth Maria" néven említik a korabeli források. 1287-ben Károly pozsonyi várispán kapta adományként. 1405-ben Zsigmond királytól szabad királyi városi jogokat és vámmentességet kapott, ekkor lakosai erődfallal vették körül. 1411-ben vásártartási jogot kapott. 1410-től többször elzálogosították. Mátyás 1465-ben megerősítette Somorja eredeti kiváltságait, 1589-ben azonban elvesztette szabad királyi városi rangját, s mezővárossá lett. Győr eleste (1594) után a város jelentősége megnőtt. Egykori erődítményeinek már nyoma sincs. 1580-ban Pálffy Miklós szerezte meg és a pozsonyi várispánsághoz csatolta.
A 17. századtól a pozsonyi uradalom egyik központja, a Csallóköz nyugati részének gazdasági központja. A 16. századtól egymás után alakultak meg céhei. Előbb a szűcsök és gombkötők, majd a 17. századtól a kovácsok, a lakatosok, a bognárok, csizmadiák, molnárok, később az asztalosok, az ácsok, cipészek, fazekasok, szabók és kőművesek alakították meg céhüket.
1683-ban a Bécs elleni hadjárat során a várost felgyújtották. Az épülő városfalat soha nem fejezték be. 1689-ben I. Lipót császár törvényhatósági és közigazgatási jogokkal ruházta fel. 1710-ben Somorjánál több nagy vizát fogtak ki, a legnagyobb 320 fontot nyomott. 1712 és 1805 között növekedett a város által tartható vásárok száma. A paulánusok 1690-ben telepedtek meg itt és felépítették kolostorukat. A Legkisebb Testvérek Rendjének (paulánusok), melyet Paolai Szent Ferenc alapított, ez volt az egyetlen kolostora a Magyar királyság területén. A 18. században 13 malom és sörfőzde működött a településen. Az adóösszeírások szerint 1550-ben 110, 1564-ben 72, 1588-ban 69 portája adózott. 1870-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba került egy 540 darabos, a város határában előkerült pénzlelet egy része, amely 17. századi magyar uralkodók vereteit tartalmazta. 1715-ben 4 malma és 198 adózó háztartása volt. 1828-ban 412 házában 2990 lakos élt. Hitelintézetét 1894-ben alapították. Az első világháború idején területén hadifogolytábor működött, ahol főként orosz és olasz hadifoglyok raboskodtak.
A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásának székhelye volt. 1927-ben Khin Antal tanár múzeumot alapított a városban. Egykori gyűjteményeinek egy része ma a pozsonyi Nemzeti Múzeum raktáraiban található.
Az első bécsi döntést követően Magyarországhoz került.
1880-ban 2709 lakosából 2271 magyar, 249 német és 87 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 1726 római katolikus, 585 evangélikus, 251 református és 147 izraelita vallású volt.
1890-ben 2643 lakosából 2413 magyar és 74 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 3027 lakosából 2590 magyar és 191 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 2930 lakosából 2699 magyar, 112 német és 114 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 2103 római katolikus, 370 evangélikus, 228 református és 225 izraelita vallású volt.
1921-ben 3144 lakosából 2731 magyar, 53 német, 121 zsidó és 157 csehszlovák volt.
1930-ban 3586 lakosából 2756 magyar, 164 német, 170 zsidó, 423 csehszlovák és 67 állampolgárság nélküli volt. Ebből 2719 római katolikus, 310 evangélikus, 218 református és 318 izraelita vallású volt. Bucsuházán 223 magyar és 3 csehszlovák élt. Csölösztőn 218 magyar és 44 csehszlovák élt. Királyfián 56 magyar élt. Tejfalun 639 magyar és 9 csehszlovák élt.
1941-ben 3474 lakosából 3397 magyar (98%), 38 német, 17 szlovák és 6 egyéb nemzetiségű volt.
1970-ben 5957 lakosából 4479 magyar és 1404 szlovák volt.
1980-ban 9677 lakosából 7016 magyar és 2488 szlovák volt.
1991-ben 12 051 lakosából 8561 magyar (71%), 3307 szlovák (27,4%), 95 cseh, 43 cigány volt.
2001-ben 12 143 lakosából 8091 magyar (66,6%) és 3760 szlovák (31%).
2011-ben 12 726 lakosa volt, ebből 7309 magyar, 4365 szlovák, 63 cseh, 28 cigány, 14 német és 862 ismeretlen nemzetiségű volt. Anyanyelvi megoszlás: 7558 magyar, 4084 szlovák, 67 cseh, 12 német, nem válaszolt 935 fő.
2021-ben 13628 lakosából 6752 (+431) magyar, 5603 (+371) szlovák, 24 (+41) cigány, 3 (+10) ruszin, 245 (+25) egyéb és 1001 ismeretlen nemzetiségű volt.
A kisvárosban magyar és szlovák nyelvű alapiskola is működik. 2009-ben 484 gyermek tanult magyar, 828 pedig szlovák nyelven.
A 2002-es parlamenti választásokon lakosságának 72,8 százaléka a Magyar Koalíció Pártját támogatta. A 2010-es önkormányzati választások eredményeként 19 tagú képviselő-testületét a Magyar Közösség Pártja 15, a Most–Híd egy, és három független képviselő alkotja.