Wiki90: 90-es évek stílusú enciklopédiája az interneten
Ebben a cikkben a Szapphó lenyűgöző világát fogjuk felfedezni, elemezve a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatását. A Szapphó a keletkezésétől a mai relevanciájáig felkeltette az akadémikusok, tudósok és rajongók figyelmét. Megismerjük annak időbeli alakulását, valamint a kultúrára, politikára és gazdaságra gyakorolt hatását. Egy részletes elemzésen keresztül felfedezzük a Szapphó számos aspektusát és fontosságát a jelenkori kontextusban. Ez a cikk átfogó képet kíván nyújtani a Szapphó-ről, kitérve annak legrelevánsabb aspektusaira, és olyan multidiszciplináris perspektívát kínál, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy értékelje valódi hatókörét.
Szapphó | |
Született | i. e. 7. század Leszbosz |
Elhunyt | i. e. 570 Lefkáda |
Foglalkozása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szapphó témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szapphó (ógörögül: Σαπφώ, kiejtése szapfó, latinul: Sappho), (Kr. e. 630/620 k. – Kr. e. 570 k.) ókori görög költőnő, aki Leszbosz szigetén írt és alkotott. Csekély számú fennmaradt műve ellenére sokan az ókor legnagyobb szerelmi lírikusaként értékelik, egyben a világirodalom egyik legnagyobb költőjeként is tisztelik; saját korában – Platón nyomán – a tizedik múzsaként említették.
Eredeti neve Pszapphó volt, egy halála után szülővárosában vert pénzen is ezzel az írásmóddal szerepel. Szapphó kortársa volt a Leszbosz szigetén Mütiléné városában született Alkaiosz költő, aki Szapphó mellett a görög líra másik legismertebb egyénisége volt. Költeményeit később kilenc könyvben adták ki.
A szenvedély költőnőjeként ismert, lírai verselése sodró lendületű, sokat írt a vágy lélekrengető erejéről. Nőkhöz írt szenvedélyes verseivel utólag emblematikus személlyé vált, így a nők közötti szerelmet a modern korban Leszbosz szigetéről nevezték el, innen ered a 'leszbikus' kifejezés.
Arisztokrata családból származott, apja Szkamandronümosz, anyja Kleisz volt. Fiatal leányok társaságát alapította meg Mütilénében Aphrodité és a múzsák tiszteletére, ez volt a thiaszosz. A hagyományok szerint a tagokhoz rendkívül gyengéd szálak fűzték. Szapphó és a thiaszosz zenével, költészettel és tánccal foglalkozott. Barátnői közül Attisz, Teleszippa és Megara a leghevesebb szerelmi versek címzettjei.
A thiaszosz társaságán kívül saját családja is volt: férjét egyes életrajzírók 'Kerkülasz' néven említik (de ez valószínűleg gúnynév volt), akitől egy leánya született, Kleisz.
A hagyomány szerint egy Phaón nevű ifjú révész iránt érzett szerelme miatt levetette magát Lefkáda-sziget egyik hegyéről. Az ifjú 20 évvel volt nála fiatalabb, és nem viszonozta érzéseit.
Egy versének (Himnusz Aphroditéhez) kivételével műveiből kizárólag csak töredékek maradtak fenn az utókorra. Fő témája a szerelem és a vágyakozás szerelmének tárgya iránt. Platón epigrammája nyomán a görögök a „tizedik Múzsát” tisztelték alakjában:
„ |
Némelyek azt mondják, hogy a Múzsa kilenc. Be kicsiny szám! |
” |
– (Devecseri Gábor fordítása) |
Jellemző verselési forma a költőnőről elnevezett szapphói strófa, mely a középkorban, majd a humanizmus elterjedésével széles körben alkalmazott versforma lett:
„ | Tarka trónodról, kegyes Aphrodité, Zeusz leánya, már könyörülj te rajtam!, |
” |
– (Aphroditéhez, részlet, ford. Trencsényi-Waldapfel Imre) |
3 szapphói sorból és egy adoniszi sorból álló versszak.
Magát a homoszexualitást az ókori görögök természetesnek találták, s mivel a férfiak között eléggé elterjedt szexuális magatartásforma volt, a sok vonatkozásban kielégületlen nők és asszonyok szerelmi viszonya sem volt erkölcstelen. Szapphó sok szerelmi dalt intézett az általa szeretett férfiakhoz, de nem ez volt költészetének jellemző vonása. A szenvedély, melynek félelmetes fénye megcsillan verseiben, az a szerelem lehetett, mely egy asszonyt egy másik asszony karjaiba vet:
„ |
Szélvihar a hegyormokat tépi. |
” |
– Sapphó |
A költőnő nevéhez fűződik a női homoszexualitás jelentése, miközben arra a tényre hogy ő maga homoszexuális lett volna, elfogadható és helytálló bizonyítékok nem léteznek.
„ |
Jöjj hamar hozzám, amilyen hamar tudsz, |
” |
– Sappho: Gongülához (Devecseri Gábor fordítása) |