Wiki90: 90-es évek stílusú enciklopédiája az interneten
Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Takács József (politikus) témát, amely téma több millió ember figyelmét felkeltette szerte a világon. Történelmi jelentőségétől a modern társadalomra gyakorolt hatásáig a Takács József (politikus) különböző területeken viták és viták tárgya. Ezeken az oldalakon elemezzük eredetét, fejlődését és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. A populáris kultúrában megnyilvánuló megnyilvánulásaitól a politikai és társadalmi kérdésekben való részvételéig a Takács József (politikus) kitörölhetetlen nyomot hagyott, amelyet érdemes részletesen megvizsgálni. Ezenkívül foglalkozni fogunk a Takács József (politikus)-ről alkotott különböző nézőpontokkal és véleményekkel, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a jelenségről.
Takács József | |
Magyarország földművelésügyi minisztere | |
Hivatali idő 1919. augusztus 1. – augusztus 6. | |
Előd | Hamburger Jenő és Vántus Károly (mint a II. főosztály vezetői) |
Utód | Győry Loránd (mint államtitkár, ideiglenesen) |
Született | 1884. március 17. Orosháza |
Elhunyt | 1961. február 2. (76 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Párt | Szociáldemokrata Párt (SZDP) |
Foglalkozás | politikus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Takács József témájú médiaállományokat. |
Takács József (Orosháza, 1884. március 17. – Budapest, 1961. február 2.) szociáldemokrata politikus, miniszter.
Földmunkás volt. 1903-ban csatlakozott a szociáldemokrata mozgalomhoz, egyik alapítója, titkára, majd elnöke a Földmunkások Országos Szövetségének, az 1905-ben meginduló Világszabadság felelős szerkesztője, 1910–1915 között az Országos Munkásbiztosító Pénztár tisztviselője. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak, 1919. augusztus 1-től 1919. augusztus 6-ig a Peidl-kormány földművelésügyi minisztere lett.
Az 1919–44 közötti időszakban a Népszava és a Szocializmus munkatársa volt. Széles körű agitációs és újságírói tevékenységet fejtett ki. 1946-tól az egységes munkáspárt megteremtése ellen foglalt állást. 1945-től 1948-ig földművelésügyi államtitkár és országgyűlési képviselő. 1950-ben letartóztatták és elítélték, 1955-ben szabadult. Írásaiban főleg agrárkérdésekkel foglalkozott.