Wiki90: 90-es évek stílusú enciklopédiája az interneten
A Valéry Giscard d’Estaing világában mindig végtelen számú felfedeznivaló és felfedeznivaló van. Legyen szó személyről, témáról, randevúról vagy bármilyen más kapcsolódó témáról, mindig vannak új szempontok és megközelítések az elemzéshez. Ezért olyan lenyűgöző beleásni a Valéry Giscard d’Estaing univerzumába, megvizsgálni annak számos aspektusát, és többet megtudni mindenről, amit kínál. Ebben a cikkben elmélyülünk a Valéry Giscard d’Estaing izgalmas világában, feltárjuk annak különböző aspektusait, és mindent, ami annyira érdekfeszítővé és magával ragadóvá teszi.
Valéry Giscard d’Estaing | |
Franciaország 20. köztársasági elnöke, Andorra társhercege | |
Hivatali idő 1974. május 27. – 1981. május 21. | |
Előd | Georges Pompidou |
Utód | François Mitterrand |
Franciaország gazdasági és pénzügyminisztere | |
Hivatali idő 1969. június 20. – 1974. május 27. | |
Elnök | Georges Pompidou |
Miniszterelnök | Jacques Chaban-Delmas, Pierre Messmer |
Előd | François-Xavier Ortoli |
Utód | Jean-Pierre Fourcade |
Hivatali idő 1962. január 18. – 1966. január 8. | |
Elnök | Charles de Gaulle |
Miniszterelnök | Michel Debré, Georges Pompidou |
Előd | Wilfrid Baumgartner |
Utód | Michel Debré |
Katonai pályafutása | |
Csatái | második világháború |
Született | 1926. február 2. Koblenz, Németország |
Elhunyt | 2020. december 2. (94 évesen) Authon, Franciaország |
Sírhely | Authon |
Párt | Unió a Francia Demokráciáért (UDF) |
Szülei | May Bardoux Edmond Giscard d'Estaing |
Házastársa | Anne-Aymone Sauvage de Brantes |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | államférfi |
Iskolái |
|
Halál oka | Covid19 |
Vallás | római katolikus egyház |
Díjak |
|
Valéry Giscard d’Estaing aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Valéry Giscard d’Estaing témájú médiaállományokat. |
Valéry René Marie Georges Giscard d’Estaing (Koblenz, 1926. február 2. – Authon, 2020. december 2.) francia politikus, 1974 és 1981 között az Ötödik Köztársaság 5. elnöke volt.
Gazdag, nagypolgári családban született. Apja, Edmond Giscard, magasrangú kormánytisztviselő és üzletember 1922-ben élt a törvény adta lehetőséggel, és felvette negyedfokú nőágú felmenőjének d’Estaing családnevét. Koblenzben, a porosz Rajna tartományban állomásozó, megszálló francia csapatoknál teljesített szolgálatot.
Giscard d’Estaing Clermont-Ferrand-ban érettségizett, majd katonaként szolgált a második világháború utolsó évében. A Croix de Guerre 1939-1945 francia katonai kitüntetéssel szerelt le. Az École polytechnique elvégzése után az ENA (École nationale d’administration) hallgatója lett. Hivatali pályafutását 1952-ben az államigazgatási pénzügyi ellenőrzés területén kezdte.
1956-ban Puy-de-Dôme megye képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe. 1958-tól Charles de Gaulle követője lett. 1959-ben Michel Debré kormányában a pénzügyekért felelős államtitkár, 1962-től gazdasági és pénzügyminiszter Georges Pompidou kormányában. Az infláció csökkentése érdekében stabilizációs gazdaságpolitikai terveket dolgozott ki, amelyeket csak részben sikerült megvalósítani, ezért lemondott posztjáról 1966-ban. Még abban az évben megalapította a Független republikánusok nemzeti szövetségét (RI). 1969-ben de Gaulle tábornok lemondása után Georges Pompidou-t támogatta az elnökválasztáson. Jacques Chaban-Delmas, majd Pierre Messmer kormányában ismét a gazdasági és pénzügyminiszteri posztot töltötte be. 1970-ben a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Tanácsának elnöke volt.
1974. május 19-én az Ötödik Köztársaság 20. elnökévé választották a gaullista Chaban-Delmas és a szocialista François Mitterrand ellenében. A jobboldali Giscard bár de Gaulle követője volt, de nem csatlakozott a gaullistákhoz. Jacques Chiracot bízta meg a kormányalakítással, aki Giscard mellett mozgósította a gaullista választókat.
Giscard elnök új korszak nyitását jelentette be, egy „liberális és haladó társadalom” létrehozását. Reformokat indított el: a nagykorúság és a választójog korhatárát 18 évre csökkentették, lehetővé vált a házasság felbontása közös megegyezéssel, Simone Veil egészségügyi miniszter közreműködésével törvény született a születésszabályozásról és a terhességmegszakításról, új törvény egységesítette az alapfokú oktatást.
1945 és 1975 között a francia gazdaság dinamikusan fejlődött, de hamarosan stagnálás következett. Az 1973-as olajválság után nőtt a munkanélküliek száma, emelkedtek a nyersanyagárak, felgyorsult az infláció. Chirac, az Union des démocrates pour la cinquième République gaullista ideológiát követő párt főtitkára nem volt hajlandó pártját a Giscard-i politika szolgálatába állítani, hű maradt a gaullizmushoz. 1976-ban önként lemondott annak ellenére, hogy az Ötödik Köztársaság miniszterelnökei de Gaulle óta csak is az elnök felszólítására hagyták el a kormányfői posztot. Giscard Raymond Barre közgazdászt kérte fel az új kormány megalakítására, s aki szigorú költségvetési politikát vezetett be.
Elnöksége idején Zaire kormányának kérésére Franciaország katonai beavatkozást hajtott végre Kolweziben. 1978. május 13-án a Francia Idegenlégió 2. ejtőernyős ezrede légi hadműveletben leverte a Kongói Nemzeti Felszabadítási Front által kirobbantott népfelkelést.
Giscard d’Estaing külpolitikájában a közös Európa építésére koncentrált. Személyes jó barátjával, Helmut Schmidt német kancellárral felkarolta a monetáris unió gondolatát. 1981-ben François Mitterrand-nal szemben veszített az elnökválasztáson.
Az francia és az európai politikai életben továbbra is aktív maradt.
Elődje: Georges Pompidou |
|
Utódja: François Mitterrand |