Wiki90: 90-es évek stílusú enciklopédiája az interneten
Ebben a cikkben a 90377 Sedna lenyűgöző történetét tárjuk fel, amely téma az évek során számtalan ember figyelmét felkeltette. A 90377 Sedna vita, tanulmányozás és spekuláció tárgya volt, és a társadalomra gyakorolt hatása mélyreható és tartós. A legkorábbi történelmi feljegyzésektől napjainkig a 90377 Sedna kritikus szerepet játszott a kultúra, a politika és a minket körülvevő világ megértésének formálásában. Ezeken az oldalakon a 90377 Sedna gazdag és változatos történetébe fogunk beleásni, feltárva eredetét, fejlődését és a modern világban betöltött jelentőségét.
90377 Sedna | |
Felfedezése | |
Felfedező | Michael Brown |
Felfedezés ideje | 2003. november 14. |
Felfedezés helye | Palomar Obszervatórium |
Névadó | Sedna |
Kisbolygó jelölés | (90377) Sedna |
Ideiglenes név | (90377) 2003 VB12 2003 VB12 |
Pályaadatok | |
Epocha | 2010. január 4. (2455200,5 JD) |
Aphélium távolsága | 141 102 121 594 km (943,209 CsE) |
Perihélium távolsága | 11 420 684 178 km (76,343 CsE) |
Fél nagytengely | 76 261 402 886 km (509,776 CsE) |
Pálya excentricitása | 0,85 |
Orbitális periódus | 4204046,336 nap 11510,05 év |
Közepes anomália | 357,943° |
Inklináció | 11,927° |
Felszálló csomó hossza | 144,259° |
Perihélium szöge | 311,105° |
Központi égitest | Nap |
Fizikai tulajdonságok | |
Tömeg | ~1·1021 kg |
Átlagos sűrűség | 2,0? g/cm³ |
Felszíni gravitáció | 0,33–0,50 m/s² |
Szökési sebesség | 0,62–0,95 km/s |
Forgási periódus | 10,273 h |
Albedó | 0,07 |
Színkép típusa | (vörös) B-V=1,24; V-R=0,78 |
Látszólagos fényesség | 21,12 |
Abszolút fényesség | 1,59 |
A Wikimédia Commons tartalmaz ] témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A 90377 Sedna (szimbólum: ) Neptunuszon túli törpebolygó, melyet 2003. november 14-én fedezett fel Michael Brown, Chad Trujillo és David Rabinowitz. Felfedezése előtt még soha nem figyeltek meg ilyen nagy távolságban lévő objektumot a Naprendszeren belül. A fagyos égitest mérete megközelítőleg kétharmada a Plutóénak.
Az égitestet a San Diego közelében lévő Palomar Obszervatórium Samuel Oschin teleszkópjával végzett kutatás során fedezték fel. A NASA Spitzer űrtávcsöve is az objektum irányába fordult, de nem talált rá.
Nagy távolsága, valamint alacsony hőmérséklete miatt – és mivel a Naprendszer összes bolygója ezidáig római vagy görög istenségről kapta a nevét –, felfedezője nem hivatalosan Sednának nevezte el, az inuitok óceánistennőjéről, aki a hiedelem szerint az Északi Jeges-tenger fagyos mélységeiben élt.
A Sedna hosszan elnyújtott elliptikus pályán kering, melynek legtávolabbi pontja 942, legközelebbi pedig 76,1 CsE távolságban található a Naptól. Felfedezésének pillanatában 90 CsE távolságban tartózkodott a Naprendszer központi égitestétől.
Az első megfigyelések alapján úgy tűnt, hogy a Sedna szokatlanul hosszú idő alatt fordul meg saját tengelye körül (20-50 nap). A rejtély megoldása érdekében olyan égi kísérő után kezdtek kutatni, mely a Sedna forgását befolyásolhatná, de a Hubble Űrteleszkóppal 2004 márciusában végzett megfigyelés során nem észleltek ilyen objektumot. Az MMT teleszkóp megfigyelései azonban sokkal rövidebb forgási időről tanúskodnak: az új mérések értelmében a Sedna forgási ideje 10 óra, ami – tekintettel az égitest méretére – már elfogadható időtartamnak számít.
A Hal Levison és Alessandro Morbidelli által készített tanulmány szerint a legvalószínűbb magyarázat a Sedna különös pályáját illetően az, hogy egy elhaladó csillag gravitációs tere térítette el az égitestet, hozzávetőlegesen 100 millió évvel a Naprendszer kialakulása után. A tudósok másik elmélete szerint a Sedna egy, a mi Napunknál hússzor kisebb barna törpe körül jött létre, majd a Naprendszerhez kapcsolódott, amint a barna törpe elhaladt mellette.
A Sedna átmérője nagyjából 1000 kilométer (termofizikai modell alapján számolt érték). A Pluto felfedezése óta (1930) ez volt a legnagyobb újonnan megfigyelt objektum. Jelenleg a harmadik legnagyobb, Neptunuszon túli objektumként tartják számon az Eris (törpebolygó) és a Pluto után. A Naptól való hatalmas távolsága miatt a bolygó felszíni hőmérséklete sosem emelkedik 33 kelvin (−240 °C) fölé.
A Chilében folytatott megfigyelések szerint a Sedna a Naprendszer egyik legvörösebb égitestje, majdnem olyan vörös, mint a Mars. A Plutótól és a Charontól eltérően azonban úgy tűnik, hogy a törpebolygó felszínén található némi metán- vagy vízjég.