Wiki90: 90-es évek stílusú enciklopédiája az interneten
A mai világban a Padulai karthauzi kolostor olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a munkahelyi relevanciája, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Padulai karthauzi kolostor előkelő helyet kapott a nyilvános beszélgetésekben. Ahogy elmélyülünk ebben a cikkben, feltárjuk a Padulai karthauzi kolostor különböző aspektusait, és megvizsgáljuk jelentőségét a különböző kontextusokban. A globális gazdaságra gyakorolt hatásától a technológia fejlődésében betöltött szerepéig a Padulai karthauzi kolostor továbbra is rendkívül releváns téma a modern világban. Részletes elemzéssel megpróbáljuk megvilágítani a Padulai karthauzi kolostor körüli bonyolultságokat és árnyalatokat, annak reményében, hogy mélyebb és teljesebb megértést biztosítunk ennek a jelenségnek.
A Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park, Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel és a padulai karthauzi kolostor világörökségi helyszín része |
Padulai karthauzi kolostor | |
Település | Padula |
Ország | Olaszország |
Vallás | katolicizmus |
Építési adatok | |
Stílus | barokk építészet |
Építés befejezése | 1306 |
Építtető | Tommaso II Sanseverino |
Világörökségi adatok | |
Típus | Kulturális világörökségi helyszínekKulturális helyszín |
Kritériumok | III, IV |
Felvétel éve | 1998 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 40° 20′ 14″, k. h. 15° 39′ 07″Koordináták: é. sz. 40° 20′ 14″, k. h. 15° 39′ 07″ | |
A Padulai karthauzi kolostor hivatalos honlapja | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Padulai karthauzi kolostor témájú médiaállományokat. |
A padulai San Lorenzo Olaszország második legnagyobb kolostora a parmai után. Campaniában, Salerno megyében, Padulától kissé délnyugatra helyezkedik el. Belső területét 1998-ban az UNESCO világörökség részévé nyilvánították.
A kolostort a 14. század elején, pontosabban 1306. május 27-én alapította majd a spanyolországi Escorial kolostora mintájára építtette Tommaso Sanseverino, a padulai Marsico grófja. Maguk az építkezési munkálatok 450 évig tartottak és a 19. századig nyúltak. Az óriási épület (51 500 m² terület, ebből 30 000 van beépítve, 320 szobával és csarnokkal) körvonala azt a hússütőrácsot idézi fel, amelyen Szent Lőrincet elevenen megégették.
A szigorú karthauzi szabályok szerint a kolostor elmélkedéseknek és munkának adott helyet. Ezen gyakorlatoknak külön helyiségek voltak kinevezve: egyrészt a békés klastromok, a finom Vietri sul Mare-i kerámiával padlózott könyvtár, a berakásos márvány munkával ellátott kápolnák, a kolostor gyümölcsöskertjei, másrészt a nagy konyha, ahol a legendás, 1000 tojásból készült omlettet szolgálták fel V. Károlynak, a pincék nagy boroshordókkal, a mosókonyha, és az óriási kertek, ahol emberek dolgoztak az istállókban, a kemencéknél, és az olajbogyóprésnél. A kertek hasznot hajtó tevékenységeknek adtak helyet, valamint a szerzeteseknek itt nyílt lehetőségük a külvilággal folytatott cserekereskedelemre.
A 17. századi, sokáig jelentős könyvtár feljárataként egy különleges építmény szolgált, amely a legkiválóbb márványból készült, kétoldalt csigalépcsővel.
A belső udvar 60 000 látogatónak szolgálhat hellyel. A keresztfolyosót, amely mintegy 12 000 m² területű, 84 csarnok veszi körbe. A kolostor minden szerzetese rendelkezett két magánszobával és egy előszobával, saját bejárattal a kolostor kertjébe. Ez utóbbi kutak és virágágyak révén a barokk ízlést közvetíti. Napóleon katonái a 19. században számos műtárgyat elraboltak innen, amelyeket ma már csak a Louvre-ban lehet látni. Viszont a padulai könyvtárban maradtak fenn megtekintésre érdemes darabok.
Az első világháború idején, 1915-től hadifogolytábor létesült a kolostor területén, amelyet osztrák–magyar foglyokkal építtettek fel, és 3000 fő befogadására volt alkalmas. A tábor életéről 43 fénykép maradt fenn.