Bányavár (Peklenica)
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Muraköz
Község	Muraszerdahely
Jogállás	falu
Alapítás éve	1478
Polgármester	Josip Dobranić
Irányítószám	40315
Körzethívószám	+385 040
Népesség
Teljes népesség	1072 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	167 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 30′, k. h. 16° 29′46.5, 16.4833333346.500000°N 16.483333°EKoordináták: é. sz. 46° 30′, k. h. 16° 29′46.5, 16.4833333346.500000°N 16.483333°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Bányavár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bányavár (horvátul: Peklenica) falu Horvátországban, Muraköz megyében. Közigazgatásilag Muraszerdahely községhez tartozik.

Fekvése

Csáktornyától 14 km-re északra, községközpontjától, Muraszerdahelytől 3 km-re délkeletre, a Mura jobb partján fekszik.

Története

A települést 1478-ban "Pelkenycz" alakban említik először. A csáktornyai uradalomhoz tartozott. Az uradalommal együtt 1456-ig a Cillei család birtoka volt. Ezután a Cilleiek többi birtokával együtt Vitovec János horvát bán szerezte meg, de örökösei elveszítették. Hunyadi Mátyás Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. 1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, majd 1546-ban I. Ferdinánd király adományából a Zrínyieké lett.

Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával hallára ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. 1715-ben III. Károly a Muraközzel együtt gróf Csikulin Jánosnak adta zálogba, de a király 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt.

Vályi András szerint " PEKELNICZA. v. Peklenicza. Horvát falu Szala Vármegyében, földes Ura Gróf Draskovics Uraság, lakosai katolikusok, határjának középszerű minéműségéhez képest, második osztálybéli."

Korábban a Mura iszapjából évszázadokig aranyat és ezüstöt mostak itt. Később barnaszenet bányásztak, melyet régen még a helyi pincék és jégvermek falainak kirakásra használtak.

A kőolaj jelenléte már hosszú ideje ismert volt a településen. 1848-ban a magyar szabadságharc idején a visszavonuló magyar honvédcsapatok peklenicai olajjal átitatott szalmakötegekkel gyújtották fel a Mura muraszerdahelyi hídját. 1884-ben Singer bécsi vállalkozó három fúrást mélyített itt és kőolajat talált, melynek kitermelésére az 1890-es években kőolajkutat létesítettek. A termelés évről évre fokozódott. 1932 és 1940 között a jugoszláv állam már 4098 tonna kőolajat termelt a bányavári kutakból. 1891-ben Bányavárnak 527 lakosa volt.

1910-ben 628, többségben horvát lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Zala vármegye Csáktornyai járásához tartozott. 1941 és 1944 között ismét Magyarország része volt. 2001-ben 1347 lakosa volt.

Nevezetességei

Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnája.

Képek

• 
  Utcakép
• 
  Útikereszt 1910-ből
• 
  Szűz Mária és Szent Antal szobra
• 
  Olajkút

Irodalom

• Buda Jenő: Olajbányászati eseményjegyzék.
• Srágli Lajos: Adatok a Zala vármegyei ipari tevékenység és bányászkodás 19. századi kezdeteihez.
• Dr. Posewitz Tivadar: Petroleum és aszfalt Magyarországon. Bp. 1906

Jegyzetek

További információk

• Muraszerdahely hivatalos oldala
• Muraszerdahely információs portálja Archiválva 2010. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Bányavár a Kislexikon oldalán ^{[Tiltott forrás?]}
• A bányavári Szűz Mária kápolna^{[halott link]}